Megyénk szülötte, Krúdy Gyula az alábbiakat írja a kézimunkázásról:
“A női kézimunkáról már régen az a véleményem, hogy ez olyasmi, mint a becsületrend a rendjelek között. S talán éppen azért, mert napról napra kevesebben lesznek azok a modern, nagyvárosi nők, akik kézimunkázás ábrándjait életük kiegészítő részének tartják – mint anyáink, akik sokszor menekedtek a kézimunkázás árva világába. Sokat tudnék írni a női kézimunka okosságáról, megnyugtatásáról, sőt boldogságáról is, mert hiszen még ismertem azokat a magyar nőket, akik akkor is kézimunkáztak, ha nagyon szomorúak voltak, vagy ha nagyon boldogak voltak.”
Örömmel jelentjük, hogy ismerünk még olyan falusi, városi, sőt nagyvárosi nőket, akik még tudják, hogyan kell bánni a hímzőtűvel, a horgolótűvel, vagy a varrógéppel.
